Mai bejegyzésem egyáltalán nem a programozáshoz fog kapcsolódni ,ahogy már gondolom a címből is látszik ,hogy egyetemi matek könyvekről lesz szó ,mivel ezekkel nagyon sokat találkoztam és már jó ideje érik bennem egy kritika ,amit kiszeretnék kiadni magamból ,magyarán szólva panaszkodni fogok ,szóval aki nem szereti a panaszt az nézzen félre. :D
  Mivel szegedi egyetemista vagyok ezért főleg a Polygon szegedi kiadó általi könyvekről fogok beszélni ,amik általában egy-egy szegedi oktató jegyzeteit adja ki.

    Én az a fajta ember vagyok ,aki általában ha van valami megoldandó dolga(például javascript tanulás) ,akkor keres róla egy jó könyvet ,aminek segítségével megérti azt ,amit eddig nem értett meg.
Hiszen a könyveket is azért találták ki ,hogy nagyobb tömegeknek tudjanak tudást eljuttatni és ezt az évek során tovább fejlesztette az emberiség különböző színes grafikákkal és magyarázó példákkal könyvekben és napjainkban már elektronikus is terjed ez az áldás ,aminek köszönhetően már ezek a könyvek egyre interaktívak gondoljunk csak az eloquentjavascript vagy codecademy (habár ezek hagyományos értelemben ,már nem tekinthetők könyvnek)

   Viszont ma én csalódottan jöttem ki a könyvtárból ,mivel megint szembesültem azzal ,amivel még elsős koromban ,amikor kinyitottam az első egyetemi matekos könyvemet ,ami ha jól emlékszem egy Kalkulus 1 volt szerencsétlenségemre(talán jobban jártam volna egy Kalkulus 1 példatárral,de az akkor kifogyott). Ha jól emlékszem fél órámba telt elérni azt hiszem az 5. oldalra és már megakadtam a könyvben. Persze aztán belelapoztam ,hogy észrevegyem ,hogy mindenhol matematikailag pontos definíciók sokasága és azoknak a bizonyítása. Megdöbbentő volt számomra akkoriban ,aki középiskolában emelt matekra járt és mégis ennyire ki tudott fogni rajtam egy könyv első pár oldala.
   Az egész furcsa volt ,hogy mégis milyen nagy ugrás következett be a vicces és magyarázó középiskolai könyvekhez képest. Már akkor tudtam ,hogy itt bizony gondok vannak és igazam is lett. :D

   Ahogy egyetemen éltem életem valahogy mindig kezembe akadt egy ilyen könyv(Polygonos) és szinte már olyan érzésem volt ,hogy ezeket valami sablon alapján gyártják ,mert mindegyik ugyanezt a mintát követte és nem értettem ,hogy ezeket végül is miért vettem meg ,hiszen nem segítettek abban  ,hogy megszerezem azt a tudást ,amit kell és már az is felmerült bennem ,hogy ezeket ,hogy hogy évről évre kiadják ha ennyire rosszak. Sajnos kezdő egyetemista nem tudja ,hogy néha ,ami könyvek elő vannak írva azok neki nem fognak segíteni és ezért középiskolás beidegződést követve minden ajánlót könyvet megvesz.

   Ekkor jutott az eszembe ,hogy milyen lenne ,ha a programozási könyveket is ilyen módszerrel csinálnák meg. Képzeljétek el ,hogy egy nyelvet csak annak a definíciója alapján kéne megtanulni és persze lenne egy bizonyítás ,ami megmutatja ,hogy működik a definíció.  Hány programozó lenne a világon vajon?

  Egyszerűen képtelen vagyok rájönni ,hogy miért rejtegetik ennyire ezt a tudást?
Talán azért ,hogy muszáj legyen ,hogy az ember egyetemista legyen és bejárjon a gyakorlatokhoz képest végtelenül hosszú és unalmas előadásokra.
Furcsállom ezt ,mert informatikusok alapvetően autodidakták(szerintem) és ezért számunkra előadás annyira nem fontos ,hiszen egy jó könyv( vagy előadásjegyzet) esetében nagyon könnyen megtudja az ember tanulni ,amit kell ,viszont hiányoznak a jó könyvek.
   Egyébként érdekes ,hogy általában sokkal jobbak az egyetemi hálózatról lehúzható előadás jegyzetek ,mint a tényleges könyvek.

   Eddigi egyetemi pályafutásom alatt csak egyszer találtam meg a tökéletes matekos könyvet ,ami Sztochasztikához(ami gyakorlatilag statisztika) kellet. Egyszerűen tökéletesen úgy volt szerkesztve ahogy az ember elvárja egy könyvtől. Definíciók után magyarázós kidolgozott példák és még a definíciókhoz is voltak magyarázatok.Gyakorlatilag olyan volt mint középiskolai könyv csak egyetemistáknak. Ha jól emlékszem Szelezsán János: Valószinűségszámítás és matematikai statisztika könyve volt az. Megmondom őszintén egyedül ennek a könyvnek köszönhetem ,hogy sikerült a kurzus ,mert az oktató könyve Polygon minőség volt.(Igen nálam a Polygon már jelző egy könyvre :D)

    Néha úgy éreztem ,hogy ezeket a könyveket egyáltalán nem egyetemistáknak írták és talán még matematikusoknak sem ,mert ki olvasna el egy olyan könyvet ,ami oldalról oldalra dobálja a definíciókat komolyabb magyarázatok nélkül és egyszerűen kínszenvedés olvasni.
Minél tovább olvassa az ember annál rosszabb lesz a kedve ,mert egyáltalán nem érti.
Ezt a lélek romboló mivoltát utálom ezeknek a könyveknek. Nincs sikerérzet ,mivel túl magas a léc.
   Játékos zsargonnal úgy mondhatnám ,hogy egy ilyen könyv felér egy Ninja Gaiden játékkal. A Ninja Gaiden játéksorozatot az egyik legnehezebbnek tartják ,mivel ebben az ellenfelek tényleg azért vannak, hogy megöljenek minket. Játszottam az egyik részével és nem kellet sok ,hogy kihozzon a sodromból. :D  Itt egy kis vicces videó róla.
   Ehhez képest egy jó programozói könyv olyan mint a CoD széria egy darabja ,ahol már azért is kitüntetnek ha megmozdulunk. :D Ugye?

Összefoglalva ,ha a Földbe belecsapódna egy aszteroida és eltűnne az összes matematikus a földről és megmaradnának ezek a "csodálatos" könyvek ,akkor a túlélőknek elég sok idejébe telne megfejteni ,hogy ezek milyen tudást is halmoztak fel és hogy ezt mire használták fel.